Ideje bemutatnom a saját malackáimat is.
Ő Röfi, a legelső tengerimalacom.
2009. augusztus 20-án született egy kis kereskedésben. Egy hónapos korában hozhattam haza, még elfért a tenyeremben. :)
Fekete-fehér, hosszú szőrű. Felülnézetből fekete, nagy fehér Liszt Ferenc-féle hajzuhataggal. :D
A hásó lábait imádom, az egyik rózsaszín, a másik fekete, olyan, mint egy varjúláb. :)
Egy darabig egyedüli malac volt, később került hozzánk Dagi. Röfi minden más malactól tartózkodik, se félelmet, se dominanciát nem igazán láttam még rajta. Amikor megérkezett Dagi, ő barátkozott volna, Röfi pedig elszaladt előle, a kicsi kergette a nagyot. :) Most jól megvannak, bár nem bújnak össze vagy ilyesmi. Amikor nemrég Dagi kórházban volt, Röfi idegesen kereste. Aztán amikor Dagi is visszakerült a nagy ketrecbe, bántotta pár napig. (Az orvos szerint azért, mert érezte rajta, hogy beteg és a természetben a csapat kiveti a betegeket, hogy ne vonzzák oda a ragadozókat.) A felépülés után is volt pár kisebb harc, és most igazából nem tudom eldönteni, hogy ki a domináns. Kor szerint Röfi, de Dagi sokkal határozottabb egyéniség.
Igazi elkényeztetett királynő, a nap nagy részét lustálkodással tölti. Képes egy kupac szénát odatolni az ágya mellé, hogy onnan falatozhasson. Kajában válogatós, legutóbb a Re-Balance táp végezte ketrecen kívül. Vagyis nem az egész, egy fajta bogyó belőle. Azokat nem ették meg, Röfi pedig kidobálta a ketrecből. Kedves. :)
Lehet, hogy kicsit fogynia kellene, tegnap 1130 grammot mértem.
Tavaly májusban kétoldali petefészekciszta miatt meg kellett operálni, szerencsésen és gyorsan felépült utána. Egyébként egészséges, egy korábbi atkán kívül semmi gond nem volt még vele. A bundájára oda kell figyelni, rendszeresen nyírom, mert amúgy csomósodna. Nyáron az oldalán is rövidebbre vágom, nehogy hőgutát kapjon szegénykém.
Ölben simulós, kedves, barátságos malacka. Nem egy nagy felfedező, ha kiengedem sétálni, megáll egy helyben, maximum a ketrecbe próbál meg visszajutni.
Nagyon-nagyon szeretem! :)
