Tengericocik

Ideje bemutatnom a saját malackáimat is.

Ő Röfi, a legelső tengerimalacom.
2009. augusztus 20-án született egy kis kereskedésben. Egy hónapos korában hozhattam haza, még elfért a tenyeremben. :)
Fekete-fehér, hosszú szőrű. Felülnézetből fekete, nagy fehér Liszt Ferenc-féle hajzuhataggal. :D
A hásó lábait imádom, az egyik rózsaszín, a másik fekete, olyan, mint egy varjúláb. :)

Egy darabig egyedüli malac volt, később került hozzánk Dagi. Röfi minden más malactól tartózkodik, se félelmet, se dominanciát nem igazán láttam még rajta. Amikor megérkezett Dagi, ő barátkozott volna, Röfi pedig elszaladt előle, a kicsi kergette a nagyot. :) Most jól megvannak, bár nem bújnak össze vagy ilyesmi. Amikor nemrég Dagi kórházban volt, Röfi idegesen kereste. Aztán amikor Dagi is visszakerült a nagy ketrecbe, bántotta pár napig. (Az orvos szerint azért, mert érezte rajta, hogy beteg és a természetben a csapat kiveti a betegeket, hogy ne vonzzák oda a ragadozókat.) A felépülés után is volt pár kisebb harc, és most igazából nem tudom eldönteni, hogy ki a domináns. Kor szerint Röfi, de Dagi sokkal határozottabb egyéniség. 

Igazi elkényeztetett királynő, a nap nagy részét lustálkodással tölti. Képes egy kupac szénát odatolni az ágya mellé, hogy onnan falatozhasson. Kajában válogatós, legutóbb a Re-Balance táp végezte ketrecen kívül. Vagyis nem az egész, egy fajta bogyó belőle. Azokat nem ették meg, Röfi pedig kidobálta a ketrecből. Kedves. :)
Lehet, hogy kicsit fogynia kellene, tegnap 1130 grammot mértem.

Tavaly májusban kétoldali petefészekciszta miatt meg kellett operálni, szerencsésen és gyorsan felépült utána. Egyébként egészséges, egy korábbi atkán kívül semmi gond nem volt még vele. A bundájára oda kell figyelni, rendszeresen nyírom, mert amúgy csomósodna. Nyáron az oldalán is rövidebbre vágom, nehogy hőgutát kapjon szegénykém.

Ölben simulós, kedves, barátságos malacka. Nem egy nagy felfedező, ha kiengedem sétálni, megáll egy helyben, maximum a ketrecbe próbál meg visszajutni.

Nagyon-nagyon szeretem! :)

A képen jól látható a különbség az alom legnagyobb és legkisebb tagja között. Tigris a képen 52 gramm, Szörp pedig 102. Bár Szörp sokkal nagyobb, elevenségben a pindur se marad le jelentősen.

Tigris ma este nem kért tejet. Remélem, ez csak lázadás, mindenesetre a búzafüvet csak úgy tépte a kezemből. Szóval aggodalomra nincs ok, talán csak utánozza a "nagyokat", akik szintén nem szívesen fogadják el a fecsis etetést. Szénát és anyatejet nagy mennyiségben fogyaszt. És már nem olyan kis horpadt, mint tegnap reggel volt! :)

Tigris reggelre ledobta, amit eddig felszedett. Olyan éhes volt, hogy mohóságában engem is megharapott. :)
Gyorsan megetettem, utána még rosszabbul nézett ki. Kezdtem nagyon komolyan beparázni. Félig csukva volt a szeme, nem szaladt és úgy összességében bágyadt volt.
Aztán kiderült, hogy valószínűleg csak álmos volt, mert egy szunya után már jobban nézett ki.
Ma sokszor kapott tejet, 2-3 óránként, és adtam mindenkinek, hogy több anyatej jusson neki. Párszor a tesókat is lefoglaltam, hogy nyugodtan tudjon szopizni.
A kis harcos este hatra meghaladta egy grammal a születési súlyát, ezzel egyéni rekordot felállítva. Igazi hős! Olyan kitartás van benne, muszáj felnőnie! A reggeli 46 grammról most 52. Ez sem sok, főleg, hogy a tesók már 10 grammal is túl vannak a születési súlyukon.
Eléggé le van maradva, de nem hagyom. Kinga megnyugtatott, hogy ha nem lenne életképes, Csicsi nem gondozná. Márpedig gondozza, ugyanúgy, mint bármelyik picit. És nem bánja, ha Tigris követi, soron kívül is kap tejcsit.

A többiek ezerrel popcornoznak, szegény kis paca pedig nem tud velük játszani. :(
Egyrészt azért, mert kicsi mellettük és nem is elég ügyes még, másrészt neki ezt azt időt nagyon ki kell használni, mert ilyenkor zavartalanul jut anyatejhez. Okos malac lévén, ki is használja. :)

A mai nap tanulsága, hogy éjjel párszor fel kell kelnem megetetni, hogy ne bukjuk el reggelre az előző napi eredményeket.

Már biztos voltam benne, hogy nem lesz több baba, amikor érkezett ez a kis gyönyörűség. :)
Fele-fele arányban fekete és barna, batikolt mintával. A szőre valamivel durvább a többiekénél, mintha kicsit göndörödne. Csodálatosan szép!
Baluval bandázik, Ő a másik "nagy", és szintén kevés pótetetést fogad el. 

Szörp lett a neve, a surprise (meglepetés) szóból rövidülve, mert a születése igazán meglepett. :)
Őt is lánynak tippelem.

Balu, akiről mindig egy medvebocs jut eszembe, negyedik volt a sorban. 
Az ötödik babával holtversenyben a legnagyobb, többnyire együtt is bandáznak. Szépen gyarapodik, kecsketejet csak nagyon keveset fogad el. Azért adok neki, hogy anyatejből több jusson Tigriskének, neki nagy szüksége van rá. Hiperaktív, alig tudom a mérlegen tartani. 
Gyönyörű malac! Majdnem teljesen fekete, csak az orrán és a füle mögött van egy kis barna, illetve a fenekénél néhány pöttynyi.

Szerintem kislány.

Folytatom a kismalacok bemutatását.

Ő Csillag, aki elsőként bújt elő. A csipogásának köszönhetően vettem észre, hogy szülés van. :)

Ő a másik kicsi, igaz, sokkal nagyobb, mint Tigris. Már szépen gyarapodik a súlya, szorgalmasan cumizza a kecsketejet is. A bundája gyönyörű fekete, a vállövén egy barna körbefutó sávval. És persze a homlokfolttal, amiről a nevét kapta. Az egyik hátsó lábán fehér "papucs". :)

Na, kit fotóztam az imént házon kívül? :)
Első alkalom, hogy nem szaladt el, amikor észrevett. Sőt, teljesen közel engedett, és nem futott be a házba, pedig előtte állt. 

Nagy öröm ez most, mert féltem, hogy a tegnapi tortúra visszavetette a haladást. De nem! 

Egy további jó tulajdonsága vált nyilvánvalóva: Őfelsége szobatiszta. Korábban feltűnt, hogy a forgács a házában mindig tiszta. A rettegő malac legyőzve a félelmet, kijár elvégezni a dolgát! A legtávolabbi sarkot kinevezte mellékhelyiségnek, és csak ott intézi szükségét. Tényleg királyi vérből van, és nagyon ügyel a higiéniára! :)

(Ezt a szokást megtaníthatná Röfikének...)

Döbbenet, hogy mennyire elkülönül a malackák egyénisége már pár napos korban!

Csicsi szombaton született albínó kölyke, a kis Albertin nem csak a hófehér bundájával tűnik ki testvérei közül, hanem a viselkedésével is. Ő ugyanis a haspók a csapatban. Születése után egy-két órával már rágcsálta a szénát, és másnap a tápot is megkóstolta. Mindig van valami kaja a szájában, anyucit is gyakran kergeti, és a kecsketejből 3 ml simán lecsúszik neki egyszerre. 
Akkor teljesen padlót fogtam, mikor 15 perccel a születése után mosakodni kezdett, méghozzá nagyon ügyesen. Fantasztikus, mennyire fejletten születnek! A tesók is esznek szépen, de mindent Albertin csinál először, a csapatban Ő a legönállóbb. Ebben a pillanatban is 4 malacka Csicsit ostromolja, míg Albertin tápot eszik. 

Érdekes, hogy pont ő a legéletrevalóbb. Amikor megláttam, hogy albínó, aggódtam, hogy ő lesz a kis csenevész az alomban, mivel ők általában érzékenyebbek. De nem! Tüneményes kis manó, a pindurka Tigris mellett ő a kis kedvencem. :) 

Lánynak sejtem.

Csodálatos kis jószág, biztosan sok sztori lesz még róla!

Szeretném bemutatni Csicsi egyik babáját, a kis Tigrist, aki szombaton legkisebbként, 51 grammal jött a világra.

Kitartó, erős baba, aki nem hagyja magát! Kergeti a mamát plusz tejért, és a képen látható határozottsággal cumizza a kecsketejet. Máskor a tesókkal túrja, rágja a szénát, szaladgál, nem marad le a többiektől. Most 48 gramm, van hová felszedni, de dolgozunk az ügyön, és Ő nagyon jó partner ebben.
Tapasztalt malacosok bíztatnak, hogy még kisebb súllyal született kölykök is szépen felnőnek. A sok extra törődés miatt pedig még kezesebb is lesz. Remélem, így lesz!

A nemét nem tudom biztonsággal megállapítani, de nekem kisfiúnak tűnik.

Ide kattintva meghallgathatjátok a dalt, ami a nevét ihlette.

Sziasztok!

Írok egy bejegyzést Hercegről, akit múlt héten hoztam egy állatkereskedésből.

Ezúton is hálásan köszönöm a támogatást az Egyesületnek! Így Herceg méltó helyre, szuper gazdihoz fog kerülni és megkapja mindazt, amit egy malac érdemel.

Mivel már nem babamalac (úgy 8 hónapos lehet), így nem is kelendő egy kereskedésben. 1000 Forintra volt leértékelve, így talált pénz lett volna egy szemfüles hüllőtartónak... Szegény kis pocok a bolt leghátsó részében volt elhelyezve, magányosan. Madarak laktak fölötte, neki pedig nem volt semmi búvóhelye, így az egész eddigi élete rettegésben telt. Szinte csak magokat kapott enni, ami nonstop állt előtte, így van is egy kis szalonnája. A ketrece bűzlött a pisiszagtól. Az eladó nagyon meglepődött, amikor mondtam, hogy a fehér malacért jöttem. Ennyit kérdezett: "Azt a nagyot akarod?!" 
Tudom, hogy messze nem ez a legrosszabb élettörténet, amit malac mondhat magáénak, de nem is olyan, ahogy hosszú távon lett volna esélye a túlélésre.

Az első napon semmit nem evett, nem ivott. Aztán óvatosan kimerészkedett, amikor nem voltam ott, és lassan, fokozatosan bátorodik. Azóta az étkezése teljesen megjavult, reggelre minden ehető eltűnik a ketrecből. Végre az itatót is használta, eddig csak a zöldségek víztartalmából élt. Már gyakran látom a nóziját, szemezni is hajlandó velem. Sőt, tegnap este a hangát is hallottam!

A barátkozás lassú folyamat lesz, egyelőre azon vagyok, hogy megszokja az otthonni zajokat és ne rohanjon a házába minden apró zajra. A kézhez szoktatással fokozatosan haladunk majd. 

Ma meglátogattuk az állatorvost, mivel tegnap csúnya sebeket kapart magára. A doktor szerint a meggyengült immunrendszere miatt jött elő rajta valamilyen élősködő. Pár szuri, és elmúlik, a lényeg, hogy egyébként egészséges!

A haladásról folyamatosan beszámolok majd.